Mikor kezdjük a hozzátáplálást? - I. rész
A kezdő anyukákban rengeteg kérdés merül fel a hozzátáplálással kapcsolatban: mikor kezdjük?, mivel és hogyan? mi legyen a következő lépés? Gödri Réka e téren nyújt hasznos információkat olvasóinknak.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO), sok nemzetközi szervezettel egyetértésben (pl. La Leche Liga) azt ajánlja 2002 óta, hogy a hozzátáplálást a baba 6 hónapos korában kezdjük el, mind a kizárólag szoptatott, mind pedig a tápszeres babák esetében. Ennek ellenére, sok kisgyerekes szülő számol be arról, hogy ő már korábban elkezdte a hozzátáplálást, általában 4-6 hónapos kor között. A WHO által ajánlott időpont betartása mellett nyomós érvek szólnak.
Egyrészt azért jó megvárni a baba hat hónapos korát, mert a szilárd ételek nem annyira tápanyagdúsak, mint az anyatej vagy tápszer. A babák pocakja pedig kicsi, és koncentrált, könnyen emészthető kalóriaforrásra van szükségük, amilyen az anyatej és a tápszer.
Ha túl korán elkezdjük a hozzátáplálást, és ezzel egyidejűleg csökkentjük a szoptatások számát vagy kevesebb tápszert adunk, fennáll annak a veszélye, hogy a baba nem jut elegendő tápanyaghoz. A túl korán elkezdett hozzátáplálás esetében a még fejletlen immunrendszerű babát fölösleges fertőzésveszélynek tesszük ki, és nagyobb a kockázat különböző allergiák kialakulására. Sok szülő azért kezdi el idejekorán a hozzátáplálást, mert a baba bizonyos jelzéseit úgy értelmezi, hogy már készen áll a szilárd ételek megkóstolására.
Lássuk melyek a készenlét félrevezető jelei:
1. A baba gyakrabban ébred éjszaka - a kisbabák sok mindentől felébredhetnek az éjszaka folyamán. Nincs arra szolgáló bizonyíték, hogy ilyen esetben segítene a szilárd ételek adása. Ha a félévesnél fiatalabb baba valóban éhség miatt ébred fel éjszaka, anyatejet vagy tápszert kell adni neki.
3. Érdeklődés az étkezés iránt- egy négy hónapos babát mindenféle hétköznapi tevékenység elvarázsolja (öltözködés, borotválkozás, fogmosás stb), szereti figyelni, hogy mi történik körülötte. Ugyanígy, érdekesnek találja amikor a felnőttek körülötte étkeznek. Ez nem azt jelenti, hogy ő is készen áll csatlakozni.
4. A baba a szájával cuppogtat- a baba szereti gyakorolni az újonnan elsajátított képességeit- így a száj mozgatását is. A cuppogtatás a majdani evésre való korai készülődés része, de megjelenése nem jelenti azt, hogy a baba készen áll a hozzátáplálásra. A baba nem alszik el egyből szoptatás vagy a tápszer elfogyasztása után - a négy hónapos babák éberebbek, mint a kisebb babák, kevesebb alvásra van szükségük.
5. Lelassult súlygyarapodás- ez normális jelenség 4 hónapos kor táján, főként az anyatejes babák esetében.
6. A baba az átlaghoz képest kicsi - ha egy baba kisebb termetű korabeli társainál, akkor ennek két oka lehet: a baba ilyen alkatú, vagy több táplálékra van szüksége. Ha hat hónaposnál kisebb, akkor több anyatej vagy tápszer adásával kell a súlygyarapodást elősegíteni (időre született babákról beszélünk).
7. A baba az átlaghoz képest nagy - ha egy baba túl nagy, akkor vagy genetikai adottságai miatt az, vagy túl sok tápanyaghoz jut (főként tápszeres babák esetében állhat ez fent). Ennek ellenére, immunrendszerük és emésztőrendszerük nem fejlettebb a többi négy hónapos babáénál, tehát a túl korai hozzátáplálás számukra is ugyanazokat a kockázatokat hordozza magában. Egy kisbabának csak tejre van szüksége hat hónapos koráig, méretétől függetlenül!
A készenlét valódi jelei
Kisbabánk akkor áll készen a hozzátáplálásra, ha önállóan vagy kevés segítséggel tud ülni (ha ölünkbe ültetjük vagy az etetőszékbe, nem csuklik össze), tárgyakért tud nyúlni és azokat önállóan a szájába tudja venni, ha megfigyeljük, hogy játékait befalja és rágja. A legbiztosabb jel azonban az, ha a baba önállóan ételt tesz a szájába, ha lehetősége van erre (pl. ha ölünkbe ültetjük amíg eszünk és ő elvesz valamit a tányérunkról).
Felhasznált irodalom: Gill Rapley-Tracey Murkett: Baby-led Weaning, 2008 Vermillion, London
